Kik és miért - Szelíd Szavakkal Alapítvány

Összeszőjük, ami összetartozik.
Szelíd Szavakkal Alapítvány
Tartalomhoz ugrás

Kik és miért

KIK?

Tevékenységeink négy pillére a közösségépítés, a szülők és családok támogatása, a Természettel való kapcsolatunk újrafelfedezése és az önismeret, az "önmagunkhoz érkezés". Ehhez kapcsolódó programjainkat remek (szak)emberek, a területen nagy tapasztalattal rendelkező közreműködőkkel valósítjuk meg.
MIÉRT?

Bár a világ egyre gyorsabbnak tűnik, nem kell, hogy mindez elsodorjon minket. Nem szükségszerű, hogy a külvilág tempója szétzilálja lényünket, családunkat, közösségeinket.
Érdemes a világ gyorsulását úgy elképzelni, mint egy forgó korongot: a széle irdatlan sebességgel száguldhat, ám a közzéppontja mindig ugyanúgy egyensúlyban van.
Saját középpontunk felé tartva lelassulhatunk, összeszedegethetjük életünk, kapcsolataink, közösségeink szélnek eredt darabkáit, és újra erős szövetté szőhetjük őket.
MIT?

Olyan élményeket kínálunk, ahol elmélyíthetjük kapcsolódásunkat önmagunkkal, másokkal, gyerekeinkkel/szüleinkkel és a Természettel. Mindezek a kapcsolódások egymást erősítik, így találunk vissza lassan egy olyan élethez, ahol a középpontunkból élhetünk, ahol mély emberi kapcsolatokból szőtt közösségek hálója tart meg minket, és ahol életmódunk tiszteletben tartja a Földön élő többi létformát, és fenntartható, biztonságos és szabad jövőt hagy az eljövendő generációkra.
Programjaink nagyrészt az AJÁNDÉK-GAZDASÁGTAN paradigmájában szerveződnek, azaz munkánkkal szeretnénk az arra érdeklődőket megajándékozni, és egyúttal arra inspirálni, hogy aztán ők is ajándékozzanak meg másokat munkájukkal, idejükkel. Ezzel is szeretnénk egyre járhatóbbá tenni azt az utat, ami az Elkülönülés korából az Együttlétezés korába átvezet.

Hogy miről is van szó, álljon itt róla Charles Eisenstein cikke, amit az Európai Bizottság támogatásával megvalósuló ÉletreValó c. Erasmus+ felnőttoktatási mobilitási projektünk keretében fordítottunk le és teszünk közzé:

Charles Eisenstein: Mikor átéljük, hogy az élet ajándék...
(részlet a Living in the Gift c. esszéből, https://charleseisenstein.org/essays/living-in-the-gift/)

Miért süt a nap? A összeütköző gázok nukleáris fúzióját kiváltó véletlen eredménye folytán? Vagy azért, hogy a fényét és a melegét az Életnek ajándékozza? Miért esik az eső? Csupán a párolgás és a kicsapódás vak kémiai folyamatainak értelmetlen eredményeként? Vagy azért, hogy az életet öntözze? Miért akarjuk megosztani a dalunkat a világgal? Azért, hogy a párválasztás során a genetikai rátermettségünket bizonyítsuk, vagy azért, hogy hozzájáruljunk egy szebb világhoz? Bár szoronghatunk azon, hogy az első válaszok a helyesek, a második válaszok mégis igazabban csengenek.

Minden általam ismert kultúrának van valamilyen magyarázata a világról, amit én úgy hívok, a Világ Története. Ez a történet mítoszokból, jelentésekből, történetekből, szavakból, szimbólumokból, szertartásokból és megállapodásokból szövődik, és mindez együtt meghatározza a világot. Ez a történet mondja el, kik vagyunk, hogyan legyünk nők és férfiak, mi a fontos és az értékes, mi a valódi, mi a szent, mi az emberiség szerepe és célja a földön.

A világ domináns kultúrájának, amit modern kultúrának nevezünk, szintén van Világ Története. Ezt a történetet az Elkülönülés Történetének hívom. Itt most nem elemzem ezt ki túl mélyen, mert valószínűleg máris tudod, mire gondolok. Ez az a történet, ami az egyes embereket, minket, különálló egyénekként, az emberiséget pedig a természettől különálló dologként tartja számon. Az Elkülönülés Történetében az, hogy másnak adunk, nem magától értetődő, nem természetes. Sőt, e történet szerint az alapállaptunk az, hogy önzőek vagyunk, és hogy ez a génjeinkbe van írva. Ha én különálló vagyok tőled, akkor ha nekem több jut, akkor neked kevesebb.

Az Elkülönülés Történetében a bizalom szintén nem magától értetődő. A világ itt egy ellenséges terep, tele más versenyzőkkel, akiken felül kell kerekednünk - legyenek ez bármi is: a kerti gaz, kórokozók, az oroszok, végülis bárki, vagy bármi. Ezen túl a természet erői is az ellenségeink, hiszen teljesen kiszámíthatatlanok, és az egész világegyetem az entrópia felé sodródik. Rajtunk kívül nem létezik más intelligencia vagy cél. Ezért ha kényelmes helyet akarunk teremteni magunknak a világban, akkor uralnunk és irányítanunk kell ezeket az erőket, el kell magunkat szigeteni tőlük, és fel kell használjuk őket a saját céljainkra. Ezt mondja az Elkülönülés Története.

Hol a helye a hálának ebben a történetben? Hol van helye az ajándékoknak? Az Elkülönülés Történetében ahhoz, hogy önzetlenek, nagylelkűek és segítőkészek legyünk meg kell haladjuk emberi természetünket, felül kell kerekedjünk a világ természetén. Ahhoz, hogy jó emberek lehessünk, le kell győzzünk valakit: önmagunkat. Ez ugyanaz, mint a természet uralása, csak épp most a belső világunk uralását jelenti.

El kell mondjam, hogy ez a történet mostanra kimúlóban van. Még a genetika, a fizika vagy a biológia területén szerzett tudományos alapjai is megdőlőben vannak. A komplexitás elmélet megmutatta, hogy a rend a káoszból spontán módon is megszülethet, anélkül, hogy erre bármi külső rendszerező erő kényszerítené. Az ökológiából tudjuk, hogy az egyik szereplő jólléte elválaszthatatlan mindenki más jóllététől. Úgyhogy hadd meséljek most az ajándékokról, a nagylelkűségről és a háláról egy másik történet nézőpontjából, egy egyszerre új és ősi történetéből, amit szeretek “Interbeing”-nek, az EgyüttLétezés történetének hívni.

Az Interbeing történetében az élet ajándék. A világ és benne minden: ajándék. Nem mi dolgoztunk meg azért, hogy élhetünk. Nem dolgoztunk meg a napért; nem a mi kemény munkánk eredménye, hogy süt. Nem a mi munkánk eredménye, hogy nőnek a növények. Nem dolgoztunk meg azért, hogy megfoganjunk, sem azért, hogy lélegezzünk. A szívünk magától dobog, és a májunk is magától tisztítja a vérünket. Az életünk: ajándék.

És mi a helyzet mindazokkal a dolgokkal, amiket valóban erőfeszítéseink árán szereztünk meg? Lehet, hogy valóban sok munkát fektettünk abba, hogy pénzünk, státuszunk, egészséges testünk legyen. De honnan van meg bennünk a képesség a kemény munkára? Honnan jön a kreativitásunk, az erősségeink, az intelligenciánk? Ezekért is megdolgoztunk volna?

Mikor átérezzük azt az alapvető igazságot, hogy mindez ajándék, magától értetődő módon hálát érzünk. Hálát akkor érzünk, mikor csak úgy kapunk valamit, és ezért bennünk is felébred a vágy, hogy valamit adjunk cserébe. Minden lény, beleértve az emberi lényeket is, veleszületetten arra vágyik, hogy az ajándékait, tehetségeit megoszthassa a világgal. Ezért van az, hogy amikor egy helyzetben úgy érezzük, hogy a világra velünk érkező ajándékaink nincsenek elfogadva, értékelve, kihasználva, akkor azt a helyzetet, állást, kapcsolatot ott akarjuk hagyni. Mindegy, mennyi pénzt keresünk, mindegy, mennyire félünk kilépni egy kapcsolatból, biztosan ki akarunk majd törni, hogy megmutathassuk és kifejleszthessük magunkban azt a képességet, hogy valami számunkra fontos módon hozzájárulhassunk a világhoz.  

Minden lény így működik. Ezért van az, hogy olyan világban kellene éljünk, ahol felfoghatatlan bőség vesz körül minket. Az, hogy a modern társadalomnak sikerült ilyen mindent átható szegénységet, szűkösséget létrehozni igen jelentős teljesítmény! Mennyi gazdagság, mennyi tehetség van a világban! Hogy lehet, hogy akkor olyan sokan élnek bizonytalanságban, szorongásban, nélkülözésben? A gazdagok sem ússzák meg az ettől való félelmet.
A természet alapállapota a bőség, sőt, a tékozló bőség. Mindezt most a bátyám tanyáján írom. A madarak egész nap énekelnek, dalukkal megajándékozzák a világot. Igen, igen, tudom, hogy közben magukhoz vonzzák a megfelelő párt, és kijelölik a területüket, de most komolyan, valóban ilyen sokat kell ehhez énekelni? Olyan, mintha majd kicsattanának a vágytól, hogy a dalukat megoszthassák, akárcsak te meg én. Arra születtél, bármi legyen is a dalod, hogy megossz valamit a világgal. Valóban ennyire jóízű kell legyen a szeder ahhoz, hogy az állatok megegyék, és az ürülékükkel széthordják a magjait? És nincs meg vajon bennünk is a vágy arra, hogy amit csinálunk, azt jól csináljuk, függetlenül attól, hogy milyen jegyet kapunk, vagy mit mond rá a főnök, vagy mi lesz a piac visszajelzése? Nincs-e meg vajon bennünk is a sürgető vágy arra, hogy valami szépet teremtsünk, hogy teljesen kibontakoztassuk a bennünk lévő lehetőségeket, és mindezt valami nagyszerű szolgálatába állítsuk?

Ezzel a vággyal nem vagyunk egyedül. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol mindenki szabad utat kap ennek a vágyának a kibontakoztatására. Képzeljük el, milyen lehetne a világ, ha elsöpörhetnénk azokat a körülményeket, amik miatt megalkuszunk és elnyomjuk az ajándékainkat. Ezek az adottságok, körülmények, egyszerre politikai, gazdasági, ideológiai, kapcsolati, pszichológiai és spirituális jellegűek. Ahhoz, hogy a civilizációnk az Ajándék korává alakulhasson, minden szinten át kell alakulnia.

Már eddig is sokat írtam a gazdasági átalakulásról, de mi van a személyes, kapcsolati és spirituális dimenziókkal? Ahhoz, hogy visszaszerezzük az ajándék, a megajándékozottság alapvető állapotát, át kell programozzuk magunkban az elszigetelődés, különválasztottság és nélkülözés szokásait. Nem hiszem, hogy ez egyéni erőfeszítés árán történne meg, csak azért, mert jobb emberek akarunk lenni. Inkább olyasmi ez, ami megtörténik velünk. Más szóval, ez is egy ajándék.

Ennek az ajándéknak a közege a közösség. Ahogy már valószínűleg észrevettük, a nagylelkűség ragályos. Ha tanúi vagyunk egy nagylelkű cselekedetnek, azt az üzenetet kapjuk: “Adni biztonságos. Rendben lévő. Nem lesz baj, ha adok”. Ha megosztjuk egymással a hála megélésével és a nagylelkűséggel kapcsolatos történeteinket és mindennapos gyakorlatainkat - és az ezzel járó kihívásokat és visszaeséseinket - akkor olyan teret kezdünk teremteni, ahol az adás, a nagylelkűség természetes, és ezzel elkezdjük lebontani a versengést, önzőséget, nélkülözést erősítő társadalmi és személyes mintákat.

A Living in the gift elnevezésű online kurzus ( https://charleseisenstein.org/courses/living-in-the-gift/) az én apró személyes hozzájárulásom ennek az “ajándékot normalizáló térnek” a megteremtéséhez, ami egyfajta kiegészítője a témát rendszerszinten átgondoló, szakmaibb megközelítésű Sacred Economy c. könyvemnek (magyarul Megszentelt gazdaságtan, https://sacredeconomics.wixsite.com/magyar/konyv). Bár a kurzus is áttekint néhány nagyléptékű témát, alapvetően mégis az “ajándékban élő élet” szokásaiban való elmerülést segíti elő, azt hogy észervegyük az ajándékokat, a minket körülvevő bőséget, és átéljük a hálát. Miközben ezt tesszük, túllépünk a New Age trend sugallta “tedd magadévá a bőség-gondolkodásmódot” lufin, és valóban szembenézünk korunk ellentmondásaival: a szeretet és a pénz, a szolgálat és a biztonság, a közösség és a függetlenség, a gazdagság és az egyenlőtlenségek között feszülő ellentmondásokkal.

Ezt a kurzust magát is az “ajándék-modell” alapján ajánljuk a világnak. Bármiféle fizetés tisztán önkéntes alapú. Semmilyen tartalom elérése nem igényel külön fizetést, és nincs semmilyen más fizetős program felajánlva. A Különállóság egyik, a kultúránkban szinte mindenütt elterjedt szokása, hogy folyamatosan figyeljük, hogy mikor, ki, hogyan akar pénzt, energiát, erőforrást szedni tőlünk. A közgazdaságtan azt tanítja, hogy alapvetően mindenki a legjobb üzlet megkötésére, és a saját racionális önérdekének maximálására törekszik. Ezeket a gondolatokat annyira természetesnek vesszük, mint a hal a vizet, amiben úszik. Így aztán, amennyire csak lehet, szeretem megkérdőjelezni ezeket az alapfeltevéseket.

Ez a rövid cikk nagyrészt az említett online kurzus bevezető anyagain alapul. Remélem, hogy az itt leírtak többnyire nyilvánvalóak. Annyi itt a célom, hogy egy ősi ráismerés húrját megpendítsem. Felébresszek egy olyan emléket, tudást, ami - a domináns kultúra által elnyomva, de mégis élőn - mindannyiunkban ott szunnyad. A tudást, hogy az élet ajándék, a világ ajándék, hogy a világegyetem az ajándékozás elve mentén működik. Kérlek, fürdőzz meg az ezzel az igazsággal való intuitív rezonanciában. A cinizmus unk mögött mind tudjuk: minden ajándék. A hála az alaptermészetünk. A nagylelkűség pedig a hála beérése. Köszönöm, hogy ennek a tudásnak a fonalát életben tartjátok!


Szelíd Szavakkal Alapítvány 2019.
Minden jog fenntartva.
Vissza a tartalomhoz